Az
együttes 1985-ben alakult, akkor még TEDY-BEDY néven. Az alapfelállás a következő
volt: Vigh Roland: billentyűs hangszerek, Ikotín Rudolf:
dobok, Faragó Mihály: basszusgitár, Faragó László: gitár.
Kezdetben rock zenével próbálkoztunk, ismert magyarországi együttesek
zenéjét játszottuk. Csakhamar rá kellett jönnünk, hogy ez a fajta zene nekünk
pénzt nem hoz a konyhára, még az alapvető hangszerek beszerzése is
igencsak körülményes lett volna, hiszen akkor még valamennyien tanulók
voltunk. Mikor egyik zenésztársunk megemlítette, hogy lakodalmas zenével
kellene foglalkoznunk, nem tapsoltam örömömben. Legszívesebben elvetettem
volna ezt az ötletet, de be kellett látnom, ha fejlődni szeretne a
zenekar, akkor oda pénz kell. Az, a lakodalmazásban volt. Megfogadtam max. 3-4
évig művelem ezt a műfajt, és azután visszanyargalok a rockhoz. De
legkésőbb a katonaság után. Nem így történt.
Mikor
elkezdtünk gyakorolni a lakodalmas repertoárt, a testvérem jelezte (aki akkor
épp katona volt), hogy szívesen beszállna a band-be szaxofonnal. Így mikor
ő leszerelt vett egy szaxit-és nyüvesztette éjjel nappal. Közben a
klaviatúristánk tovább állt...
A(3+2 együttes megjelenésével)
nagy zenei robbanást meglovagolva a nyolcvanas évek derekán mi is kiadtunk két
bakelit lemezt A.N.T. együttes néven. Majd koncertezni kezdtünk vajdaság
szerte, és jöttek a lakodalmak báli mulatságok egyéb fellépések.
1989
temerini sportcsarnok teltházas koncert (még a lépcsőkön is ültek
annyian voltak ránk kíváncsiak) emlékezetes maradt számomra. Ekkor már a
harmadik lemezt készítettem a zenésztársaimmal (ami sajnos soha nem jelent
meg, mi több nem is rögzítettük a dalokat). Nekem ez a lemez sokat jelentett
volna, mivel az együttest ekkor már igen erős csapat jellemezte. Stojić
Đorđe: billentyűsök, Koncz Sándor: gitár, billentyűsök,
basszusgitár, Csorba Zoltán:
basszusgitár szaxofon és mi Faragó György, Ikotín Rudolf és
jómagam Faragó László. Még ez év szeptemberében bevonultam katonának,
így a következő év nyara és báli szezonja kimaradt az együttes életéből.
Mire leszereltem a régi zenésztársak közül a Sándor már a Canadai vízumát
várta, kis idő múlva ki is költözött a családjával együtt,
Đorđe
az osztrákoknál kapott munkát, egy síparadicsomba lett bárzongorista, Zoltán
pedig a munkájából adódóan hagyta el a zenei pályát. Ekkor különböző
tagcserék követték egymást, hogy hány zenészkollega fordult meg a
zenekarban pontosan már nem tudom. Többek között: Ikotín Dénes, Papp Tibor,
Góbor Attila, Paska Tibor, Kovacsics István, Horváth József, Balla Gábor.
Újabban meg: Ilija Géza és Burai
Károly.
1995-ben megjelent egy kazettánk a
Kadencia budapesti kiadó gondozásában. Ekkor a következő volt a felállás: Vígi Ferenc billentyűsök, Góbor Attila billentyűsök,ének Ikotín Rudolf dobok, Faragó Mihály basszusgitár, Faragó György Saxofon, klarinét, Faragó László gitár, ének.
Elmúlt
20 éves zenei pályafutásom alatt sok helyen felléptünk, és én
megszerettem ezt a műfajt, mert mi nem csak a klasszikus lakodalmas zenét
játsszuk, hanem rockot, tánczenét, és általában minden olyan stílust,
amit be lehet lopni a lakodalmak világába és a paletta igen széles.
Többek
között felléptünk: Újvidék, Becse, Földvár, Péteréve, Ada, Zenta,
Torda, Szentmihály, Szabadka, Nemes Miletics, Szilágyi, Csantavér, Budiszava,
Telecska, Törökbecse, Kisorosz, Bácsfeketehegy, Kishegyes, Szenttamás,
Temerin, Szeged, Etyek, Tázlár, Seregélyes, Schwetzingen.
Általában
a meghívás úgy történik, hogy ahol fellépünk, és meghallják a zenénket,
azok az emberek meghívnak bennünket fellépni, vagy ajánlanak másoknak. Aztán jönnek az újabb meghívások.
A
zenénket pedig írott formában úgysem lehet megismerni, ezt egyszer hallani
kell. Az oldalamon van egy-két mp3-ízelítőnek. Jó szórakozást hozzá.
Üdvözlettel:
Faragó László!